Pázmány Péter Katolikus Egyetem Campus fejlesztése

A helyszín, a Palota-negyed környezete műemléki szempontból számos kihívást rejtett magában: adottságaihoz alkalmazkodva a tömeget a meglévő épületek keleti, északi és nyugati térfalához igazítottuk. Az eklektikus városszövet zártsorú, belsőudvaros tömbös beépítése a tervezés idején artikulátlanul ütközött össze a paloták „château” jellegű, kertekkel övezett, szabadon álló kialakításával. Az építészeti koncepció ennek a helyzetnek a feloldását célozta két nagyon egyszerű alapvetés mentén. A Bródy Sándor utca – Szentkirályi utca – Múzeum utca felőli oldalon a hagyományos pesti tömbstruktúrához illeszkedik, az épülettel egyben le is zárva ezt a fajta beépítést. Emellett cél volt a Nemzeti Múzeum felől a lehető legerőteljesebb visszalépés vizionálása, annak érdekében, hogy az „ékszerdoboz” paloták látványa minél akadálytalanabbul érvényesülhessen. Újra értelmezve ugyan, de további igényként szerepelt a palotakertek rendszerének feltámasztása is, immáron azonban nem magánkertekről volt szó, hanem élénk városi életet befogadó urbánus parkokról, melyek egyben az egyetemi funkció szabadtéri kiterjesztését is jelentik, elmosva a határt külső és belső között.